Újabb előadáson vettem részt, ennek jegyzetét fogadjátok szeretettel:

----------------------------

 

 

Vetési Zoltán: Magyar erkölcs- és értékrend

Az előadóról: tömbmagyar területről (Székelyföld) került szórványmagyar területre (Temesvár). Lelkész és villamosmérnök. Észrevette, hogy 30 év alatt hogyan sorvad a magyarság (szellemi betegség miatt, ami önromboláshoz és így fizikai szintű sorvadáshoz vezetett). Ez számára elfogadhatatlan volt, küldetéstudat alakult ki benne, és keresésbe fogott: mi a megoldás a magyarság számára? Olyasvalamit keresett, amivel az egyén egymagában is meg tud maradni: milyen értékrend szükséges ehhez? Ha ez megvan, ezt ki kell sugározni, hogy a beteg társadalmat meg lehessen javítani.
Ezt az értékrendet pedig pont a néphagyományban találta meg. A hagyomány az ő értelmezésében több, mint valami régi, amire vigyázni kell, mert úgy illik: valami, ami a jövő számára is értéket hordoz.
Jövőre várható e munkája eredménye, egy könyv, ami Magyar kincsek, emberi értékek címmel fog megjelenni.
Már elérhető a gyerekek számára kifejlesztett munkafüzet az alábbi előadás szellemében, ahol példákkal vezetik rá a gyerekeket a hagyományos magyar értékrend működésére.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------


A magyar nyelv az emberi szellem működésének rendszerét hordozza.
A magyar értékrend és erkölcs az emberiség válságából kiutat mutat.
A személyiségfejlesztés/fejlődés vezet a közösségfejlesztéshez/fejlődéshez.
Az önismeret és a kulturális ismeretek a gyakorlatban humanitárius tevékenységekben nyilvánulhatnak meg.
Ez alapján otthonában egyesületet hozott létre, a nyelv, a tudás,

A világban általános az erkölcsi válság, amely tulajdonképpen a vezetés válsága: értékrendi probléma. Európából, Európától nincs mit tanulni.
A létező tanításokhoz kellene valami alap: hit és a teremtő rend elfogadása.

Kezdetben az Isten adott értékrendet és erkölcsöt, aztán mindenki külön utakra indult.
Meg kellene tehát keresni az eredetit. Ez pedig a magyarság hagyományaiban benne van: a Hunor-magyar értékrend: az egyéntől, az egyének közti kapun át a Szent Koronáig levezethető 4 alapvető magatartásforma.
Ebből ered a magyarság küldetése.
Hogy ez elterjedhessen, néhány kritériumnak meg kell felelnie: legyen egyetemes, oktatható, közérthető, és fogja át az élet minden területét (egyén, közösség, politika szintjén is).

Mi az értékrend? Hogy mit ítélünk jónak és rossznak.
Mi a világ összes értékrendjében a közös? Mit mond erről a magyar néphagyomány?
Az ősi kultúrák valószínűleg az ősi értékrendet hordozzák. A mese, pontosabban a népmese a világ transzcendens értelmezése: a főhős buktatók árán fejlődik, alkalmassá válik a vezető szerepre: egyfajta beavatáson keresztül. Küzd az ellenfélért is és nem ellene, a hibákat jóváteszi: az égi ént földi csiszolódás révén emeli - ez az ember küldetése. A folyamat azt mutatja meg, hogy a perceken hogy mész keresztül?

A teremtő isteni rendnek két mutatója van: egy minőségi és egy viszonyulás mutatója

A minőségi mutató azt jelzi, hogy ki vagy mi a lét különböző szintjein milyen: jó vagy rossz.

A viszonyulás mutató pedig két példában látható jól: Hunor-Magyar ill. Káin-Ábel testvérpárok viszonyában. Papp Gábor kétféle emberi minőséget különböztet meg, Kocsis István javaslatára Vetési pedig négyet, amelyek a lehetőség vagy szükség állapotában lévő emberek viszonyulását mutatják.

Az Ige (szellem, igazság) a kegyelem (lélek) által a törvénnyé (anyagi világ, test) válik. Ez tekinthető jónak, ezekből vezethetők le az erények és vétkek ellenpárjai.
Ugyanígy a Szent Koronában az kereszt az ige lehozója, a szakrális uralkodók (Kocsi István szerint) a teremtő ítélete alatt álló személyek, akik folyamatosan ennek a tudatában éltek és uralkodtak/vezettek. Ima (meditáció) és nyitottság (a Teremtő felé csatornaként működés) által kapták a törvényt, hogy a társadalom felé a bölcsességet az égi üzenetekből lehozzák.
A Koronán lévő gyógyító szentek a kegyelem (jog) szerepére figyelmeztetnek, a harcos szentek pedig a törvény (kötelesség) alkalmazására.
A Krisztus képen a szellemi fénykoszorú (igazság), az áldó kéz (kegyelem) és a bal kézben tartott törvénykönyv (törvény) is ezt a hármasságot mutatja.
A szakrális személy mindig azért szakrális vezető, mert az igazság hordozója, kegyelmet és törvényt gyakorol, ahogy azt a csatorna diktálja neki.
Az igazság által a szellemi szinten a hit védi a személyt, a testi szinten pedig a hon/haza.
Megfigyelhető ez a pártus nagykirály szoborcsoporton is: szellemi fénykör, jobb kéz áld, bal kézben kard. A sorrend fontos: először kegyelmet gyakorol, ha ez nem működik: jöhet a kard. És ennek kell működnie minden szinten.

A kiadványban szereplő táblázatot (erény-...) a különféle szinten megnyilvánuló megtartó erőket mutatja (szint +  a két megtartó: kegyelem megnyilvánulása és a törvény megnyilvánulása)
A kegyelemnek és a törvénynek (ill. ezek gyakorlásának) egyensúlyban kell lennie: egymást ellensúlyozniuk kell. A jog és a kötelesség együtt jár. A Magyar Katolikus Lexikon az önvédelem szócikknél is a sorrendet mutatja: az önvédelem jog és kötelesség, először a szelíd utat kell választani, de ha az nem megy, akkor akár a másik élete árán is.

A rend működik, akkor is, ha nem engedelmeskedünk neki. A tűz éget, akkor is, ha én nem úgy gondolom. Ha a rend ellen cselekszem: és belenyúlok a tűzbe, akkor sérülök. Ha visszatérek a rendbe: meggyógyulok.
A nevelésnél először a szóbeli tanítás (kegyelem) jön: ne nyúlj bele, meg fog égetni. Ha juszt is csinálja, úgyis megégeti magát, ha továbbra is, újra. Ha megérti, akkor nem fog többet belenyúlkálni: érvényre kerül a rend.
A túlzott kegyelem túlzott törvényt fog maga után vonni. (Lásd: kiegyenlítődés törvénye)
Barabás László Emberiség története c. könyvében írja, hogy az emberiség többször visszarendeződött már a törvénybe, mert a rend működik (de a kiegyenlítődés törvénye is).

A viszonyulás

A kérdés: a fentről kapott működőt (jót) befogadod-e és továbbadod-e?
A Teremtő az egyén és a környezet számára is a jót közvetíti. Ebből a szempontból az egyén és a környezet (természeti vagy társadalmi) egyenrangú és egymással kölcsönhatásban állnak. Ha az egyik árt a másiknak, akkor a visszaszabályozás miatt ez az ártó magatartás vissza fog ütni.

A Teremtő alapból a jó/adakozó szerepben van, az egyénnel való kapcsolatában az ember pedig a befogadó szerepben, amelyből adakozó szerepbe válthat. Ha továbbadja (mert ő a lehetőség állapotába került) annak, aki a szükség állapotában van, a kapcsolat felfelé fog fejlődni, ez nagyjából a testvériség lényege. Például amikor az amúgy kevésbé értékes időmet/eszközömet értéknövelésre (segítségnyújtásra) használom. Így a résztvevők egy fejlődést mutató, felfelé irányuló spirálba kerülnek.
Ha a Teremtő révén a lehetőség állapotába került ember (pl. egy vezető) a fordított folyamatot gerjeszti tovább (pl. kizsákmányolja a vezetettet), az nyomort, erkölcsi/lelki rombolást hoz, a környezetéből az értékes elmenekül, mielőtt jobban lehúznák (Erdélyben is ez megy végbe jelenleg is). Igaz ugyan, hogy a "rossz" meg megy utána... A spirál pedig lefelé húzza őket.

A Szent Koronában szintén a Teremtő van az abszolút adakozó szerepben, és egyformán közvetíti a jót az uralkodó és a mellérendelt (!) ország számára. Ebben a kapcsolatban az uralkodó és az ország mellérendelt, egyenrangú szinten van, és egymással kapcsolatban állnak (felebaráti viszony). A csüngők szimbolizálják, hogy a nemzettagok egyenrangúak, mintegy rájuk irányítja az uralkodó fejét/figyelmét. A nemzet minden tagja egyenrangú a vezetővel: neki csak nagyobb a felelőssége, csak ezért áll feljebb a hierarchiában.

A magyar kis címer ugyanezt mutatja: felül a korona, középen az uralkodói rend, alul az ország

A Hunor-Magyar szobor a közös szellemiséget mutatja a 2 összenőtt fejjel, a vállvetve beállás az egymás védelmét, a felfelé irányuló íj a szellemiségre, a lefelé irányuló nyíl a földire figyelmeztet. A Hunor-Magyar hagyomány megtartja a magyarságot, tanítja az élet-átadást (bajtársiasságot), amely megmenti az egyént és a társadalmat.
(A régi mondás, hogy a "hány gyereked van" kérdés helyett azt tették fel, hogy "hány családod van" a jövőre gondolást fejezi ki: hány család lehetőségét teremtetted meg a jövőben?)

A magyar nyelv csodálatos szava a testvér: pontosan bemutatja azt a szerződést, amelyben Jézus részesíti a tanítványokat: test és vér. Az utolsó vacsora eme mozzanatával egyfajta beavatásban részesültek, mesterré emelte őket, hogy taníthassanak. És milyen érdekes, hogy a szkíta vérszerződés hagyománya (borba cseppentett vér) a Bibliában megjelenik.

A befogadó állapotot jelképező lefelé forduló háromszög és az adakozó állapotot mutató felfelé forduló háromszögből áll össze a Dávid-csillag is: a lehetőség és a szükség (vagy inkább szűk-ség) kölcsönös megélésére figyelmeztet: adakozz és fogadd el.

A rend elfogadása vagy elutasítása nyilvánul meg az erényekben és a vétkekben minden szinten. A szellemi szint eszközként használja a lelki szintet, de az anyagi szintet is (mozgatórugóként az emberi viselkedésben)
erény: szellemi szinten (igazság, tisztelet) - lelki szinten (szeretet, önfeláldozás, szívélyesség, jótékonyság)
vétek: szellemi szinten (gőg) - lelki szinten (gyűlölet)
Egyes vezetőink - sajnos csak a vétek oldaláról - remekül tudják alkalmazni a különféle szintek nyújtotta eszközöket...

Az befogadó -> adakozó helyzetben lévő tehát jól és rosszul is viszonyulhat a vele egyenértékű, szükség állapotban lévővel. Rosszul viszonyul például, ha adni akar, de nem figyel a szükségben lévő igényeire. Egy vezető így válhat akár zsarnokká is.

A szükség állapotában lévő pedig lehet valóban szükség állapotában (ami minőség szerint jónak számít), de lehet kamu is az egész (ami nyilvánvalóan egy rossz dolog).

A gyereknevelésben a gyerek valós szükség helyzetben van, a szülő pedig adakozó (lehetőség) helyzetben. A helyes interakció révén valós lehetőség állapotába viheti a szülő a gyerekét (felnőtté neveli), míg a kor előre haladtával a felnőtt (lehetőség helyzetben) megint egy valós szükség helyzetbe (öregség) kerül.

A befogadó kiszolgált (egyfajta passzív szerep), az adakozó tevékeny (aktív szerep): felelősségre ébreszt.

A "másért élő jó" szimbóluma Hunor és Magyar testvérpárja, míg a másból élő rossz megtestesítője Káin és Ábel testvérpár.
A mai kor játékai (társasjátékok, televíziós vetélkedők) a kiütésen alapuló versengést propagálják, amelyben Káin és Ábel példája öröklődik tovább. A nemrég megjelent Hunor és Magyar útján nevű új társasjáték az új szellemiséget, az egymásért küzdést próbálja meghonosítani.

Kezdetben tehát a szülő ad, a gyerek befogad, majd a gyerek ad. Így a család igazi szövetséggé válik. Ha azonban a gyerek csak befogadó marad (a szülő mindent megcsinál helyette, nincsenek elvárások vele szemben), a gyerekből minizsarnok válik, a szülő pedig megreked az örökös kiszolgáló szerepben. Ilyen módon egy család nem működhet.
Nagyon fontos viszont a szülők közti viszonyulás is: ha kölcsönös segítségnyújtáson és elfogadáson/elismerésen alapul, csak akkor működhet és szolgálhat hiteles például a gyerek számára.

A nagy kérdés: mi történik azzal, aki vétkezik:
1) elfojtja és megismétli: az elfojtás belső teherré alakul, feszültséget generál. Ha ember teszi, akkor a kis létkörben cselekszik, ha nemzet, akkor a nagy létkörben. Ebből a szempontból nem érdekes, mindkét szintre vonatkozik. Ezt a terheltséget remekül lehet gyűlöletkeltésre használni.
2) áthárítja: ettől az, akire ráterhelte, egy igazságtalan teher miatt neurotikussá válik, mert azt kell felvállalja, amit nem is követett el. Az áthárító pedig jellemhibássá válik. A neurotikus a kegyelmet és a törvényt alkalmazva vissza kell tolja a vétket a jellemhibásra.
3) vállalja a vétket, és jóvá teszi. Tudni kell, hogy csak ekkor nyerhet feloldozást azáltal, hogy a másik, aki sérült, kegyelmet gyakorol iránta. Csak akkor van hát feloldozás, ha van beismerés, jóvátétel és megjavulás. Enélkül a büntetés (törvény gyakorlása) is hiábavaló, mert attól nem javul meg. A kegyelem és a törvény megfelelő helyen és mértékben alkalmazása helyreállítja a rendet. Érdekes példa erre egy régi szokás, mi szerint a vétkező házát lerombolták (de utána nem fosztották ki!!), hogy őt valós szükség állapotába hozzák, és ha rájött, hol hibázott, beismerte és megbánta a tettet, akkor együtt újra felépítették neki a házat. Vagy például a kaláka-rendszer: a Hunor-Magyar eszme hagyománya, hogy egymásnak kell segíteni az isteni kegyelem és törvény által.
A vétkező <ember> legnagyobb ellenfele a tiszta <ember>, aki mint egy tükör, figyelmezteti a rendre, a mindenséggel mérésre. Elkerülő és persze nem jó megoldás, ha a vétkező kiiktatja a tisztát, mert úgy könnyebb újra bűnt elkövetni.


Mi a gond a mai viszonyulásokkal? Miért "nemes" az egyik ember és miért "szolga" a másik? És miért rossz ez?

A mai választási rendszerben olyanokra szavazunk, akiket nem ismerünk: ennyi erőből akár gyerekek is szavazhatnának.
Az lenne az igazi, ha csak azon a szinten dönthetnénk, amit ismerünk. A választott csak annak az ügyével foglalkozhatnak, akinek az ügyét alaposan ismeri. Régen ez bevált, ez volt a küldötti rendszer.
Ha nincs visszahívás, az tulajdonképpen egy ciklikus diktatúra: bármit megtehetnek és következő körben is csak belőlük lehet "válogatni".

A küldötti rendszerben csak nemes ember volt választható. Nemes alatt viszont azt értették, aki jó tulajdonságokat hordozott. Nemtelen (vagyis a nemes tulajdonságokkal nem bíró) ember nem volt választható. A választhatósághoz a személynek minden szinten nemesnek kellett lennie. Amelyik szinten elbukott, arról a szintről vissza kellett tenni, mint vezetőt: csak azt vezethette, amit tud irányítani. Ha ez az egyén szintje, akkor saját magát, ha ez a család szintje, akkor azt, ha a nemzet, akkor azt.
Mi az emberi minőség jelzője? Hogy hogyan reagál a csábításra. Ha nemet tud mondani: nemes, ha nem: nem nemes.
A nemes szabad ember: döntéseiben szabad. Ha fentről csorgatják a javakat, akkor annak az érdekeit fogja szolgálni. Mindenki megvásárolható. Ha lentről fizetik: onnan nehezebb megvesztegetni, így jobban megőrizheti a függetlenségét. Ez az alulról szerveződő küldötti rendszer egyik előnye.
Ha a felső szint rossz döntést hozott, akkor a küldő szint leválthatta (tehát felelősséggel tartozott a döntéseiért), ha jól csinálta, akkor megtartották a jóban.
Megfigyelték azt is, hogy mit tett, ha hibázott: helyrehozta-e? Ha nem, mehetett.

A szolga - a nemessel ellentétben - nem rendelkezik független véleménnyel, függ a "gazdájától", tehát nem kellene, hogy szavazzon. A párt viszont úgy működik, mint egy hűbérúr. A segélyezettek köre pedig, mint a szolga: kiszolgáltatott a segélyezőtől. Ez alapján, aki közterhet nem visel, nem kéne, hogy részt vegyen a közjavak elosztásában.

A Szent Korona tan szerint az uralkodó nemes kell legyen és a nemzet is nemes kell legyen. A nemesi ellenállás pont emiatt működhetett.
A szakrális vezető kegyelmet és törvényt gyakorolva megtartja a rendet. A szakrális vezetők kora után ezt a feladatot a(z angyalok által hozott) Koronára ruházta a magyar nemzet (megint csak alulról szerveződés). Így a szakrális király intézményét a magyarság átmentette a Koronába.
Nem véletlen, hogy aki ma zsarnokként működik, az fél a koronától, mert tudja, hogy az képes kegyelmet és törvényt gyakorolni, és a már említett tükörként működik. Meg is próbálták megrongálni, elrejteni (próbálták a hatását korlátozni pl. az amerikaiak), de meg is sérültek, akik játszadoztak vele.

Ma megromlott a hierarchia: a romlott vezető kegyelmet kap, de onnan lefelé már csak a kifosztás megy. Mindegy, milyen szinten áll a vezető, ez több szintre lemenően generálódik.

Gétay János A királyok királya c. könyvében Atilla személyét vizsgálja: egyértelműen szakrális király, akit féli Európa (nem véletlenül: a törvény időszaka köszönt a romlott világra). Atilla elsősorban az igazságot hordozta, ennek megfelelően először mindig a kegyelmet gyakorolta, csak ha másként nem lehetett, akkor nyúlt a kardhoz (törvény). Ez a Hunor-Magyar hagyomány, amit Európa szeret elhallgatni. Nem véletlen, hogy Róma kapui előtt az angyalok Atillának jelentek meg és nem a püspöknek...

Az igazságkeresés (ima, kapcsolat az égiekkel) az alapja a kegyelem és a törvény gyakorlásának.

A törvény javulást hoz, ha a kegyelemnek nincs hatása. A valótlan szükségállapotot valóssá alakítja: elgondolkodhat, hogy mi az igazi érték (ha fogja az égi üzenetet, tudja, hogy a valós értéket kell választani, hogy üdvözüljön).
Lerombolták az életterét (lásd korábban a régi szokás): ezt most miért kapta? Ha beismeri, jóváteszi, akkor a közösség újra mellé áll (kegyelmet gyakorol).
Bölcsnek születünk, hibázunk, csiszolódunk, helyrehozzuk - így bölcsen távozhatunk. A test ugyan leromlik, visszakerül a természetbe, de a lélek szépülése végtelen: annak kell lennie folytatásának (életeken át).

Zsigmond király zsarnokként uralkodott, de a nemesi ellenállás joga miatt a nemesség megbüntette (bezárták). Nem végezték ki (bár ő erre számított). Meg kellett tanulnia a Szent Korona elvét egy nemestől, akkor visszahelyezték a trónra. Bevitték egy szükségállapotba, megjavult, kegyelmet kapott: bejárta az útját. Szakrális királlyá fejlődött: és oklevelet adott azoknak, akik a zsarnok király ellen fordultak a Szent Korona elve alapján.

Kemény Simon Hunyadiért feláldozta maga és csapata életét, hogy az ő biztos haláluk révén Hunyadi egysége véghez tudja vinni a feladatát: ez az életátadás. Kemény adakozik, Hunyadi szükséghelyzetben van. Az életátadással Hunyadi helyzete megerősödik, és szükséghelyzetbe tudja hozni a törököket. Tulajdonképpen együtt kellene őket mindenhol említeni, mert Hunyadi csak az ő élete árán lehetett nagy.

Mátyás, mint az utolsó szakrális király.
Janus Pannonius és Vitéz János lázadása (akik látták egy templomban felfestve a Mátyás előtti és utáni korokat) figyelmeztette Mátyást (szakrális királyt, tehát istenítélet alatt álló személyt), hogy ő az utolsó szakrális király, és hiába akarja a szakralitást kiterjeszteni egész Európára, halála előtt 2 évvel olyan törvényeket kellett hoznia, hogy a szakrális királyi hatalmat (intézményt) áthelyezi a Szent Koronára. Így a szakrális király személye helyett ma a Szent Korona hordozza a Teremtő igazságot, közvetíti az istenítéletet. A király személye egyenlő a nemzettel, és felettük helyezkedik el a Szent Korona, aki igazságot közvetít, kegyelmet és törvényt gyakorol: tkp. cselekvő személy.
Az igazság van elöl, a kegyelem és a törvény ebben a sorrendben követik. Ez így egy működő és működtethető rend, és ha nem az igazság van elöl, akkor az a rend ellen van. Tehát nem a szeretet (kegyelem) az első, hanem az igazság keresése, és a törvény csak a harmadik.

A magyarságnak tehát kegyelemmel kell figyelmeztetnie és szükség esetén törvényt gyakorolnia, majd újra kegyelmet, hogy helyreálljon a rend. Ha nem védi meg a tisztát, a szakrálist, mert nem gyakorol törvényt, akkor Krisztus-sorsra jut: a tisztát a elpusztítják (ahogy Atillát is), a magyarok pedig neurotikussá válnak (váltak) és eltűnnek (eltűntek). "Népek Krisztusa: Magyarország". Ilyenkor a mag visszahúzódik a hó alá, és amelyik szem nem romlik meg, az feltámad (előjön a növény).
A Habsburgok nem merték annyira gyakorolni a zsarnokságot a Szent Korona területén. Tudták, hogy működik: nem tudták teljesen bekebelezni. Az Erdély-Habsburg viszonyulás is ezt mutatta: Lipót maga kedve ellenére Bethlenre bízta a viszony megfogalmazását.
A Korona nemzet fölé helyezése mentette meg a magyarságot.
Trianon a liberális anarchista támadás volt a szakralitás ellen Európa részéről. A kisebbségek megszavazták volna a monarchiát, épp ezért kellettek a népgyűlések, ahol szétcincálták az országot. Megszűnt az önvédelem, megszűnt a szakrális kapcsolat, a Szent Korona eltűnt.
Horthyéknál rövid időre helyreáll a rend, de a szocialisták a felülről töltekezést (szakralitás, kapcsolat a Teremtővel) lerombolták, így a magnak magának kell eldöntenie: mag marad vagy megromlik. Ma a szakralitás visszaállítása már folyik (a Szent Korona említése nélkül is működik és érthető)
Ma viszont szakrális vezető nincs: a Szent Korona közvetít, a társadalomnak egymást kell segítenie, felelős vezetőkkel és felelős nemzettel, hogy az értékteremtés, az emelkedési spirál beindulhasson.

A kiúthoz:
- isteni erőből (fentről) kell táplálkozni: a hitet helyreállítani, hogy mindenki ottHon érezze magát. Az égi csatornákat az ima nyitja meg. Az égi én üzenetet hoz, őt emelni kell, és figyelmeztet: vele bukunk, és ő velünk bukik.
- fontos, hogy az anyagi ne rontson meg,
- a kegyelmet és a törvényt gyakorolni kell,
- aki szükségállapotban van, azzal kegyelmet kell gyakorolni. Ha vétkes, akkor valahogy szükséghelyzetbe hozni, aztán újra kegyelem.
- Minden szinten szakrális vezetővé kell válni és ha bevonjuk a Szent Koronát, akkor kétfelől töltődhetünk.
- A fentről épülő társadalom csak szolgákat termel, mert az kiszolgáltatott, fél és engedelmeskedik. Önálló, egyenrangú közösségeknek kell létrejönniük. A valódi vezetőknek kellene igazán "szolgáknak" lenniük.
- ahol a törvény jelen van, ott a visszaszabályozás megjelenik, és ott bedől a régi rendszer.

Az is-is törvénynek kellene működnie, nem a vagy-vagy-nak. Hetesi Zsolt úgy fogalmaz: döntsd el, hova akarsz eljutni és válaszd meg a legillendőbb eszközt.

----------------------------------------------------------------------------

lejegyezve: 2010.10.17.

Szerző: fiokomnak | 2010. november 3.